Feszült pillanatot szül az óra,
Makacs gondolatot szül a lét.
Fájón vágyom a húsodra,
Rettegve a szerelmedre.
Bolyhosan ölelő illatod,
az otthonom.

Szánalmas napsugárral tűzdelt tomboló köd az elmém,
hasadozik szívemen a burok
Vágytalan hajnalok ölelik a reményt.
Egyedül vagyok.