D�lut�n f�l hatra j�rt m�r, mire John �s Elise Graham nagy nehezen odatal�lt a faluba, amely �gy b�jt meg a Maine
�llambeli Willow k�zep�n, mint egy kis homokszem valamely gyan�s gy�ngykagyl�ban. A falu nem eg�szen �t
m�rf�ldre volt csak a Hempstead-lakt�l, de k�zben k�tszer fordultak rossz ir�nyba. Mikor v�gre meg�rkeztek a F�
utc�ra, mindketten felhev�ltek voltak �s levertek. A Ford l�gkondicion�l�ja bed�gl�tt St. Louisb�l idefel�, �gy
�rezt�k legal�bb negyven fok van a kocsiban. No persze k�zel sincs annyi, gondolta John Graham. Ahogy az �regek
mondj�k, nem a h�s�g teszi, hanem a p�ra. �gy �rezte, szinte ki tudna ny�lni �s meleg v�zcseppeket facsarni a
leveg�b�l. Fent tiszta volt az �g �s zavartalanul k�k, a magas p�ratartalom miatt m�gis azt �rezte az ember, b�rmely
percben eleredhet az es�. A francba is � mintha m�ris esne.
� Ott az �lelmiszerbolt, amelyr�l Milly Cousins besz�lt! � mutatott kifel� Elise.
� Nem �ppen �gy fest, mint a j�v� sz�zad bev�s�rl�k�zpontja � d�rm�gte r� John.
� H�t nem �ppen � hagyta helyben �vatosan Elise. �vatosak voltak mind a ketten. Majdnem k�t �ve voltak ugyan
h�zasok, s m�g mindig szerelmesek, de az�rt hossz� volt ez az �t St. Louisb�l, f�leg, hogy se a r�di�, se a
l�gkondicion�l� nem m�k�d�tt a kocsiban. John nagyon rem�lte, hogy kellemes nyaruk lesz itt Willow-ban (ehhez
igaz�n minden adott volt, minthogy a Missouri Egyetem fizette a cechet), hanem az�rt egy h�t is beletelhet, am�g
belakj�k a h�zat, �s otthonosan �rzik magukat benne. Azt�n meg, mikor a h�s�g ilyen fullaszt�an telepszik az
emberre, k�nnyen vita kerekedhet a semmib�l is. M�rpedig egyik�k sem szerette volna, ha �gy kezd�dik ez a ny�r.
John lassan hajtott v�gig a F� utc�n a Willow Vegyesbolt �s Iparcikk�zlet fel�. A torn�c egyik sark�r�l rozsd�s t�bla
l�gott le, rajta k�k sas, John kik�vetkeztette, hogy egy�ttal ez a helyi postahivatal is. A vegyesbolt �lmosnak tetszett
a d�lut�ni f�nyben, egyetlen kocsi, egy viharvert Volvo �rv�lkodott egy t�bla alatt, amelyre az volt �rva: OLASZ
SZENDVICSEK � PIZZA � F�SZER�RU � HORG�SZENGED�LYEK, �m a v�roska t�bbi r�sz�hez viszony�tva
ez majdhogynem forgatagnak t�nt. Az ablakban neon s�rrekl�m vill�dzott, j�llehet majdnem h�rom �ra volt m�g
s�t�ted�sig. Ez azt�n mer�sz, gondolta mag�ban John, rem�lem, a tulaj enged�lyeztette a t�bl�t a helyi
�nkorm�nyzattal, miel�tt kitette.
� �n azt hittem, ny�ron eg�sz Maine �llam egy nyaral�paradicsom � mormogta Elise.
� Az eddigiekb�l �t�lve, Willow mintha kiss� kiesne a turistaforgalomb�l � felelte a f�rfi.
Kisz�lltak a kocsib�l, fell�pdeltek a torn�c l�pcs�j�n. Szalmakalapos, id�s f�rfi �lt kinn egy n�d hintasz�kben, apr�,
k�k, ravasz szeme sark�b�l figyelte �ket. Maga k�sz�tette cigarett�t sodorgatott, apr� doh�nymorzsal�kok sz�r�dtak
bel�le a kuty�j�ra, amely a l�ba el�tt ny�lt el. Nagy, s�rga kutya volt, meghat�rozhatatlan fajt�j� szerzet. Mancsai
pont a hintasz�k egyik �velt talpa alatt fek�dtek. Az �reg nem vett tudom�st az �llatr�l, mintha nem is �rz�kelte
volna, hogy ott van, hanem az�rt a hintatalp �pp egy centire �llt meg mindig a vesz�lyben l�v� mancsok felett,
ah�nyszor csak az �reg el�rebillent. Elise-t megmagyar�zhatatlan m�don megragadta ez a kis idill.
� Adj' isten, asszonyom, uram � sz�lalt meg az �reg�r.
� Hell� � felelte Elise, �s �vatos kis mosolyt villantott fel�.
� Hah�! � k�sz�nt John is. � A nevem...
� Mr. Graham � fejezte be nagy l�leknyugalommal az �reg. � Graham �r �s Graham asszony. Akik kivett�k a
Hempstead-lakot a ny�rra. Hallottam, maga valami k�nyvet �r.
� A franci�k tizenhetedik sz�zadi bev�ndorl�s�r�l hagyta helyben John. � Nem mondom, gyorsan terjed errefel� a
h�r!
� Meghiszem azt! � hagyta helyben az �reg is. � Kisv�ros ez, tudja... � Sz�j�ba dugta a cigarett�t, ahol az nyomban
sz�t is esett, telisz�rva doh�nnyal a l�b�t meg az eb petyh�dt bund�j�t. A kutya meg se rezzent. -Ej, rossebb eszi...
morogta az �reg, �s leh�mozta a makrancos pap�rt az ajk�r�l. � Az asszony �gyse akarja, hogy bag�zzak. Aszongya,
olvasta az �js�gba', hogy r�kot csin�l neki is meg nekem is.
� Csak v�s�rolni ugrottunk be a v�rosba � sz�lalt meg Elise. � Fantasztikus az a r�gi h�z, de a konyhaszekr�ny kong
az �ress�gt�l.
� Hja � mondta az �reg. � H�t, �rvendek a szerencs�nek. Henry Eden vagyok. � Fel�j�k ny�jtotta g�cs�rt�s jobbj�t.
John kezet r�zott vele, Elise �gyszint�n. Mindketten nagyon komolyan. Az �reg b�lintott, mint aki �rt�keli a
gesztust. � F�l�r�val ezel�ttre v�rtam magukat. Gondolom, kicsit t�velyegtek. Sok �t van errefel� ahhoz k�pest,
milyen kis hely ez! � Felnevetett. Kong�, h�rghurutos hang volt, slejmos, doh�nyos k�h�g�sbe fulladt. � Willowban
egy seregnyi �t van, hoh�! � �s �jra nevetett.
John szem�ld�ke feljebb h�z�dott. � Ugyan mire fel v�rt minket?
� Lucy Doucette h�vott fel, asszonta, most hajtott el el�tte a k�t vend�g � felelte Eden. Kivette a doh�nyzacsk�j�t,
kinyitotta, beleny�lt; �s kihal�szott bel�le egy csomag cigarettapap�rt. � Maguk nem ismerik Lucyt, de � aszongya,
hogy maga, asszonyom, ismeri az unokah�g�t.
� Milly Cousins d�dnagyn�nik�j�r�l van sz�?
� Arr�l � hagyta helyben Eden. Sz�rni kezdte a doh�nyt, de a legnagyobb r�sze megint a kuty�ra pottyant. John
Graham m�r arra gondolt, t�n nem is �l a kutya, mikor az hirtelen megemelte a fark�t, �s szellentett egyet. H�t ez
nem j�tt be, gondolta John. � Willow-ban szinte mindenki rokona mindenkinek. Lucy od�bb lakik, a hegy l�b�n�l.
Magukra telefon�ltam volna am�gy is, de mivel Lucy asszonta, j�nnek errefele, h�t...
� Honnan tudta, hogy ide j�v�nk?
Henry Eden v�llat vont. Ugyan hov� mehetn�nek m�g?
� Besz�lni akart vel�nk? � k�rdezte Elsie.
� H�t... musz�j lenne... � felelt Eden. V�gigsim�totta a cigarett�t, s a sz�j�ba dugta. John v�rta, sz�tesik-e �jra, mint
a m�sik. Enyh�n kusza volt a feje ett�l az eg�sz helyzett�t, mintha akaratlanul valami CIA-p�sztoridillbe cs�ppent
volna bele.
A cigaretta most valahogy egyben maradt. A hintasz�k egyik karf�j�ra megp�rk�l�d�tt smirglidarab volt er�s�tve.
Eden meggy�jtotta rajta a gyuf�t, s a cigarett�hoz tartotta a l�ngot; a fele meg is gyulladt a nyom�n.
� Asszem, t�n sz�vesen t�lten�k az �jszak�t valahol m�sutt � sz�lalt meg v�g�l.
John hitetlenkedve pislogott. � Valahol m�sutt? M�r mi�rt t�lten�nk? Hisz csak most �rt�nk ide.
� Az�rt �rdemes elgondolkodni rajta, uram! � sz�lalt meg egy hang Eden h�ta m�g�tt.
Graham�k megfordultak, s egy magas, csapott v�ll� n�t pillantottak meg a vegyesbolt rozsd�s dr�th�l� ajtaj�ban.
Arca egy b�dogt�bla f�l�l n�zett ki r�juk, Chesterfield cigarettarekl�m volt r�ping�lva: H�SZ SZ�L EXTRA
CIGARETTE � EXTRA NAGY AZ �R�M RAJTA. A n� kinyitotta az ajt�t, �s kil�pett � is a torn�cra. Arca
beesett volt �s f�radt, de nem l�tszott ostob�nak. Egyik kez�ben egy vekni keny�r, a m�sikban egy hatrekeszes
Dawson s�r.
� Laura Stanton a nevem � mutatkozott be. � �rvendek a szerencs�nek. Igaz�n nem szeretn�nk udvariatlannak t�nni
itt Willow-ban, de ma este k�sz�nt be az es�s �vszak.
John �s Elise zavarodott pillant�st v�ltott. Elise az �gre n�zett. N�h�ny b�r�nyfelh�t�l eltekintve tiszta, nyugodt k�k
volt.
� Tudom �n is, hogy most milyen � felelt k�rd�s n�lk�l is Stanton asszony �, de ez semmit sem jelent. Ugye, Henry?
� Nem biz'a � er�s�tette meg Eden. Hatalmasat sz�vott id�k�zben j�csk�n leapadt cigarett�j�n, azzal �thaj�totta a
torn�ckorl�ton.
� �rezni a p�r�ss�got a leveg�ben � folytatta Stanton asszony � Ebb�l lehet tudni. Ugye, Henry?
� Naegen � egyezett bele kiss� kelletlen�l Eden. � Meg h�t most van h�t �ve. Napra pontosan.
� Hajsz�lpontosan � er�s�tette meg Laura Stanton. Mindketten v�rakoz�ssal tekintettek Graham�kra.
� M�r eln�z�st k�rek � sz�lalt meg v�g�l Elise �, de ebb�1 egy sz�t sem �rtek. Valami helyi tr�f�r�l van sz�?
� Gy�l�l�m ezt az eg�szen � s�hajtott fel Laura Stanton, b�r hogy az �regnek mondta-e vagy mag�nak, John
Graham nem tudta eld�nteni.
� Musz�j, hogy meglegyen � felelte Eden.
A m�sik b�lintott, azt�n s�hajtott. �gy, mint mikor egy asszony felvenni k�sz�l egy neh�z terhet, amit letett kis
id�re, hogy megpihenjen.
� Nem sokszor fordul el� � mondta �, mert Willow-ban csak h�t�vente egyszer van es�s �vszak.
Eden k�zbesz�lt. � J�nius tizenhetedik�n. Minden hete dik �v j�nius tizenhetedik�j�n j�n el az es�s �vszak. Sosincs
m�sk�pp, m�g sz�k��vbe' se. Csak egyetlen �jsza ka, de mindig is �gy h�vt�k, es�s �vszak. Vesszek meg, ha tudom,
m�r'. Maga tudja, Laura?
� Nem. De megk�sz�nn�m, ha nem szak�tana f�lbe, Henry �gy veszem �szre, kezd egyre szenilisebb lenni.
� M�r bocs�nat, hogy �lek egy�ltal�n Csak leestem a halottaskocsir�l! � Az �reg nyilv�nval�an megorrolt.
Elise kiss� megrettent pillant�st k�ld�tt John fel�. Mintha azt k�rdezte volna: Ezek most vel�nk sz�rakoznak? Vagy
mindkett� bolond?
John nem tudta, de teljes sz�v�b�l k�v�nta, b�r mentek volna August�ba bev�s�rolni, valahol a 17-es �ton m�g be is
kaphattak volna valami vacsor�t egy osztrigab�f�ben.
� Figyeljenek ide � kezdte t�relmesen magyar�zni Stanton asszony � Rendelt�nk maguknak egy szob�t a Sz�p
Kil�t�s Motelben a woolwichi �t ment�n, ha �gy gondolj�k. Telt h�z van, de az igazgat� az unokatestv�rem,
�gyhogy nekem hajland� volt ki�r�teni egy szob�t. Holnap sz�pen visszaj�hetnek, s azt�n �lvezhetik a nyarat.
Igaz�n sz�vesen l�tjuk magukat.
� H�t ha ez vicc, �n bizony nem �rtem a po�nj�t � mondta John.
� Nem, uram, ez nem vicc � v�laszolta a n�. Edenre pillantott, aki gyors; apr� fejb�lint�ssal mintha arra biztatta
volna: Mondja tov�bb, most m�r ne hagyja abba! A n� �jra a h�zasp�r fel� ford�totta a tekintet�t, mintegy
megkem�ny�tette mag�t, �s folytatta: � Tudj�k, itt Willow-ban varangyes� esik h�t�vente. H�t tess�k. Most m�r
tudj�k.
� Varangyes�... � Elise hangja t�volinak t�nt, mereng�nek, mint aki azt mondja: �bresszenek fel, ezt csak �lmodom.
� Az, varangyes�! � er�s�tette meg der�sen Henry Eden.
John �vatosan k�rbepillantott, h�tha seg�ts�gre lesz sz�ks�g�k. �m a F� utca t�k�letesen kihalt volt. S�t nem
egyszer�en kihalt, vette most �szre, de zsaluk m�g� rejt�z�tt minden ablaka. Egyetlen aut� nem mozgott az �ton.
Egyetlen gyalogos nem volt a l�that�ron, �resen t�tongott mindk�t j�rda.
Ebb�l nagy baj lehet, gondolta. Ha ezek az emberek olyan f�ln�t�sak, mint amilyennek teszik magukat, h�t abb�l
komoly baj lehet. Hirtelen esz�be jutott Shirley Jackson novell�ja � A lott� �, el�sz�r az�ta, hogy a k�z�piskol�ban
olvasta.
� K�rem, ne gondolj�k, hogy az�rt �llok itt �s locsogok, mint akinek nincs ki a n�gy kereke, mert olyan nagyon
kedvemre van � mondta Laura Stanton. � �n igaz�n csak a k�teless�gemet teljes�tem. Henry is. Tudj�k, nem
egyszer�en csepereg az a varangyes�. Az, k�rem, zuhog.
� Na gyere � sz�lt oda John Elise-nek, �s megfogta a karj�t a k�ny�ke felett. R�mosolygott a k�t helyb�lire,
mosolya k�r�lbel�l olyan hamis�tatlan volt, mint egy hatdoll�ros bankjegy � �r�l�nk, hogy megismert�k magukat!
� Levezette Elise-t a torn�c l�pcs�j�n, v�lla f�l�tt vissza-visszapillantott az �regemberre meg a csapott v�ll�,
s�patag asszonyra. Nem �rezte volna t�l nagy biztons�gban mag�t, ha most h�tat ford�t nekik.
A n� l�pett egyet fel�j�k, John majdnem megbotlott �s leesett az utols� l�pcs�fokon.
� Tudom, hogy neh�z elhinni... � olvasott a gondolataiban a n�. � Maga val�sz�n�leg azt hiszi, hogy teljesen
agyal�gyult vagyok. ..
� Ugyan, dehogy! � felelte John. A sz�les, �szint�tlen mosoly mintha a f�le cimp�j�ig h�z�dott volna. �des istenem,
mi�rt is j�tt el St. Louisb�l? Majdnem ezer�tsz�z m�rf�ldet hajtott v�gig, bed�gl�tt r�di�val �s lerobbant
l�gkondicion�l�val, csak az�rt, hogy Jekyll gazd�val meg Hyde asszonys�ggal tal�lkozzon!
� H�t j�, legyen! � A Laura Stanton hangj�b�l �s arc�b�l �rad� komor �nnep�lyess�g meg�ll�sra k�sztette a f�rfit az
OLASZ SZENDVICSEK t�bla mellett, j� k�tm�ternyire a Fordt�l. � M�g azok is, akik m�r hallottak b�ka� meg
varangy� meg mad�res�r�l, m�g azok sem �rtik vil�gosan, mi is t�rt�nik itt Willow-ban h�t�vente egyszer. Hanem
az�rt fogadjanak meg egy sz�ves tan�csot: ha t�nyleg �gy d�ntenek, hogy maradnak, jobb lesz, ha bez�rk�znak a
h�zba. A h�zban az�rt val�sz�n�leg nem lehet gond.
� Az�rt csak z�rj�k be a zsalukat is! � tette hozz� Eden. Az eb felbillentette a fark�t, s egy �jabb hossz�, morran�,
besz�des kutyaszellent�st produk�lt, mintegy nyomat�kos�tva a gazda szav�t.
� J�... j�, �gy lesz... � v�laszolta b�gyadtan Elise. John m�r nyitotta is a Ford ajtaj�t, s szinte betuszkolta a kocsiba.
� M�rget vehetnek r� � sz�rte a sz�t az arc�ra fagyott sz�les mosoly alatt.
� �s j�jjenek vissza hozz�nk holnap! � ki�ltott ut�nuk Eden, mik�zben John a maga oldal�ra igyekezett a Ford
k�r�l. � Holnap m�r bizony�ra sz�zszor nyugodtabban fogj�k �rezni magukat n�lunk. � Kis sz�net ut�n m�g
hozz�tette: � No, persze, ha m�g itt lesznek egy�ltal�n.
John intett, besz�llt a vol�n m�g�, �s elh�zott.
A torn�con csend volt egy percig, m�g az �regember meg a s�padt, beteges arc� asszony szemmel k�s�rt�k a F�
utc�n t�volod� Fordot. �rz�kelhet�en nagyobb sebess�ggel t�vozott, mint amennyivel �rkezett.
� H�t, mi megtett�k a magunk�t � sz�lalt meg el�gedetten az �reg.
� Meg � hagyta j�v� az asszony. � De �n �gy �rzem magam, mint egy f�lkegyelm�. Mindig �gy �rzem magam, mint
egy f�lkegyelm�, amikor �gy n�znek r�nk. R�m.
� H�t... � mondta az �reg � csak h�t�vente egyszer van. �s pontosan �gy kell v�gigcsin�lni. Merhogy ..
� Mert hozz�tartozik a r�tushoz... � fejezte be komoran az asszony
� Hja. A r�tushoz.
Mintha csak egyet�rt�s�t fejezn� ki, a kutya felbillentette a fark�t, �s megint szellentett egyet.
A n� r�gott egyet rajta, azt�n az �reghez fordult, cs�p�re tett k�zzel.
� Henry Eden, ez a legb�z�sebb d�g hetedh�t hat�rban! A kutya egy morg�ssal felt�p�szkodott, �s lebillegett a
torn�c l�pcs�j�n, csak annyi id�re �llva meg, hogy egy szemreh�ny� tekintetet vessen Laura Stantonra.
� Nem tehet r�la � mondta Eden.
A n� fels�hajtott, s a Ford ut�n n�zett. � Nagy k�r � jegyezte meg. � Olyan j�raval� embereknek l�tszanak.
� Mi sem tehet�nk arr�l � mondta Henry Eden, �s sodorni kezdett egy �jabb cigarett�t.
�gy azt�n Graham�k m�giscsak az �ton vacsor�ztak egy osztrigab�f�ben. A szomsz�dos Woolwichban tal�ltak egyet
("mely az elragad� Sz�p Kil�t�s Motelnek ad otthont", pr�b�lta az �lccel sikertelen�l jobb kedvre der�teni a
feles�g�t John), s le�ltek a deszkaasztal mell� egy �reg, sz�tter�l� lombozat� feny�fa alatt. A vend�gl� szinte ki�lt�
ellent�tben �llt a willow-i f�utca h�zaival. A parkol� majdnem teljesen megtelt (a legt�bb kocsi, ak�r az �v�k, nem
helyi rendsz�m� volt); �v�lt�z�, fagylaltt�l maszatos gyerekek nyargal�sztak fel s al�, mik�zben sz�leik s�t�lgattak,
legyeket csapdostak, �s v�rt�k, hogy bemondj�k a sz�maikat a hangosanbesz�l�n. El�g nagy volt a v�laszt�k is.
Tulajdonk�ppen, gondolta John, szinte mindent lehet kapni, felt�ve, hogy bef�r a frit�zbe.
� Most �gy �rzem, k�t napot se b�rn�k elt�lteni ezen a helyen, nemhogy k�t h�napot! � mondta Elise. � A
kisl�nynak m�ris elment a kedve a bulit�l, Johnny.
� Ugyan, hiszen csak tr�fa volt! Amolyan helyb�li m�ka, turistaugrat�. J�, egy kiss� t�nyleg elvetett�k a sulykot.
Most val�sz�n�leg �tkozz�k is magukat miatta.
� �n nagyon is komolynak l�ttam �ket � felelt r� Elise. � Hogy menjek most vissza �s n�zzek annak a v�nembernek
a szem�be?
� Ezen nem izgatn�m magam... a cigarett�ib�l �t�lve, el�rte azt a kort, amikor az �gvil�gon senkit nem ismer m�r
meg. M�g a legjobb bar�tait sem.
Elise igyekezett uralkodni a sz�ja sark�ban r�ngat�z� izmokon, de azt�n feladta, �s hangos nevet�sben t�rt ki. �
Gonosz vagy!
� Tal�n ink�bb �szinte, de nem gonosz. Nem �ll�tom, hogy Alzheimer-k�rja van, de t�ny, hogy �gy n�zett ki, mint
akinek t�rk�p kell ahhoz is, hogy a v�c�t megtal�lja.
� De m�gis, mit gondolsz, hol van a t�bbi ember? Hisz egy l�lek nem volt az eg�sz v�rosban!
� Bableves-partin a szomsz�d kocsm�ban vagy k�rtyacsat�n a helyi klubban. � John ny�jt�zott egyet. Azt�n
belepillantott Elise kagyl�s kos�rk�j�ba. � Nem sokat ett�l, dr�g�m!
� Dr�g�m nem volt �hes.
� Mondom, hogy csak tr�fa volt! � John megfogta a feles�ge kez�t. � Engedd m�r el magad!
� Eg�szen... eg�szen biztos vagy benne, hogy csak az?
� Eg�szen-eg�szen. Ugyan m�r... h�t�vente egyszer varangyes� esik a Maine �llambeli Willow-ban... H�t nem �gy
hangzik, mintha egy Steven Wright-mag�nsz�mb�l vett�k volna ki?
Elise b�gyadtan mosolygott. � Nem esik. Zuhog.
� Csak a r�gi horg�szk�dex szerint viselkedtek. Ha m�r l�d�tasz, l�d�ts nagyot! Gyerekkoromban, mikor ny�ri
t�borban voltunk, a szalonkavad�szatr�l ment �gy a sz�veg. Ha j�l meggondoljuk, nem is olyan meglep�.
� Mi nem meglep�?
� H�t hogy az olyan emberek, akiknek f� j�vedelemforr�suk a ny�ri turistaforgalom, felvesznek egy bizonyos
ny�rit�bor-mentalit�st.
� De az az asszony egy�ltal�n nem �gy viselkedett, mint aki tr�f�l. Megmondom neked az igazat, Johnny.
Megr�m�tett.
John Graham rendesen der�s arca hirtelen elkomolyodott �s megkem�nyedett. Kiss� idegennek t�nt rajta ez a
kifejez�s, de nem volt �szint�tlen vagy tettetett.
� Tudom � felelte, mik�zben �sszeszedte a csomagol�pap�rokat, szalv�t�kat, m�anyag kos�rk�kat. � De ezt m�g
megkeser�lik! Az ostobas�got, am�g csak ostobas�g, m�g elviselem, de ha valaki a feles�gemet r�m�ti meg � a
pokolba, m�g engem is megr�m�tettek valamennyire! �, h�t az m�r t�ll�p a t�r�s hat�r�n! No, mehet�nk vissza?
� Visszatal�lsz?
A f�rfi elnevette mag�t, most m�r �jra a r�gi volt. � Sz�rtam le morzs�kat!
� Milyen b�lcs vagy, egyetlenem � mondta az asszony, s f�l�llt. M�r mosolygott, John pedig �r�lt neki. Elise m�ly
l�legzetet vett � k�sz csod�t m�velt a k�k batisztinggel, amit viselt �, azt�n kiengedte. � Mintha cs�kkent volna a
p�ratartalom.
� Igen. � John egy balkezes dob�ssal a szem�tkos�rba haj�totta a hullad�kot, s a feles�g�re kacsintott. � Ennyit az
es�s �vszakr�l...
De mire befordultak a hempsteadi �tra, a p�r�ss�g visszat�rt, m�ghozz� gyilkos er�vel. John �gy �rezte, trik�ja
ny�lk�s p�kh�l�sz�vev�nyk�nt tapad a mell�re-h�t�ra. Az �g, mely imm�r finom, est�li violasz�nt �lt�tt, m�g
mindig tiszta volt, de �rezte, hogy ha lenne egy szalmasz�la, k�zvetlen�l a leveg�b�1 tudna vizet inni.
Az �ton csak egy h�z volt az �v�k�n k�v�l, annak a hossz� dombnak a l�b�n�l, amelynek tetej�n a Hempstead-lak
�llt. Amint elhajtottak el�tte, John n�i sziluettet vett �szre az egyik ablak�ban, mozdulatlanul �llt, �s �ket n�zte.
� Na, itt a Milly bar�tn�d d�dnagyn�nik�je � jegyezte meg John. � J� kis m�ka volt felh�vnia azt a k�t vegyesbolti
f�ln�t�st, �s elmondani nekik, hogy j�v�nk. K�v�ncsi vagyok, mikor kapt�k volna el� a robban�p�rn�t meg a
csudaberreg�t meg a v�mp�rfogat, ha m�g egy kicsit tov�bb maradunk.
� Annak a kuty�nak saj�t be�p�tett csudaberreg�je volt! John nevetett, s csak a fej�vel helyeselt.
�t perc m�lva befordultak a h�z kocsibej�r�j�ra. A kertet ben�tte a gaz meg a sok t�rpe bokor, John el is hat�rozta,
hogy mihamarabb v�g�re j�r ennek a kis probl�m�nak. Maga a Hempstead-lak d�ledez� tanyasi h�z volt, az egym�st
k�vet� gener�ci�k toldozgattak hozz�, ha �gy hozta a sz�ks�g vagy �pp a k�nyszer, hogy �p�tkezni kellett. A h�z
m�g�tt egy cs�r �llt, h�rom rozzant, zegzugos f�szer k�t�tte �ssze �ket. A robban� kora ny�rban a h�rom f�szer
k�z�l kett�t szinte teljesen ellepett az illatos loncvir�g.
Innen fentr�l leny�g�z� kil�t�s ny�lt a v�rosra, k�l�n�sen egy ilyen sz�p, tiszta est�n. John egy pillanatra el is
t�n�d�tt, mik�pp lehet ennyire tiszta ilyen magas p�ratartalom mellett. Elise is odal�pett f�rj�hez a kocsi el�, s �gy
�lltak egy percig, kez�k egym�s derek�n, szem�k a dombokon, melyek szel�den hull�moztak Augusta fel�, �s
belevesztek az est �rny�kaiba.
� Gy�ny�r�... � mormolta az asszony
� Hallgasd csak... � mondta a f�rfi.
Vagy �tvenm�ternyire a cs�r m�g�tt n�ddal �s magas f�vel lepett kis ingov�ny ter�lt el, benne b�kak�rus �nekelt,
puttyogott �s nyisz�lta azt a kis rezg� sz�lat, amit az Isten valamilyen okn�l fogva a b�katorokba teremtett.
� H�t... � jegyezte meg Elise � a b�k�k mindenesetre rendesen k�pviseltetik magukat.
� Varangy viszont nincs egy se. � John feln�zett a tiszta �gre, melyen az Esthajnalcsillag most nyitotta ki hidegen
�g� szem�t. � Ott vannak, Elise! Ott fenn! Varangyfelh�k!
Elise kuncogott.
� Ma �jjel Willow v�rosk�ban... � szavalta John � egy varangy hidegfront tal�lkozott egy g�te melegfronttal, aminek
eredm�nyek�pp...
Az asszony oldalba b�kte. � Te! � sz�lt r� halkan. � Menj�nk be...
�s bementek. �s kihagyt�k a k�rt. �s nem s�p�rtek be k�tsz�z doll�rt.
Egyenesen lefek�dtek.
Elise egy�r�nyi kellemes szunnyad�sb�l arra riadt, hogy a tet�n valami puffan. Felk�ny�k�lt. � John, mi volt ez?
� Hsssz... � John a m�sik oldal�ra fordult.
Varangyok, gondolta Elise, �s halkan felnevetett... de ideges nevet�ssel. Felkelt, az ablakhoz l�pett, s miel�tt m�g a
f�ldet kereste volna a tekintete, hogy mi pottyanhatott le, azon kapta mag�t, hogy az �gre pillant.
M�g mindig felh�tlen volt, de most milli�rd szikr�z� csillag f�nylett rajta. N�zte �ket, egy pillanatra szinte
megb�v�lte n�ma, tiszta sz�ps�g�k.
Puffan�s. Elise visszah�k�lt az ablakt�l, s a plafonra pillantott. Ak�rmi volt is, pont a feje f�l�tt hullott a tet�re.
� John! Johnny! �bredj!
� He? Micsoda? -A f�rfi fel�lt, haja sz�t�llt, mint a sz�naboglya.
� Megindult! � sz�lalt meg Elise, �s metsz�n felnevetett. � A b�kaes�.
� Varangy � helyesb�tett John. � Ellie, mir�l be...
Paff, paff.
John k�rbepillantott, azt�n kil�d�totta a l�b�t az �gyb�l
� Meg�ll az �sz! � Hangja halk volt, d�h�s.
� Hogy �rt...
Puffan�s-CS�RREN�S! A f�ldszintr�l �vegcs�r�mp�l�s hallatszott.
� Ak***** �letbe! � John felkelt, felr�ngatta a farmernadr�gj�t. � Most m�r azt�n el�g! Rohadtul el�g!
Puha puffan�sok vert�k a h�z oldal�t meg a tet�t. Az asszony a f�rfihoz b�jt, most m�r nagyon f�lt. � Hogy �rted
ezt?
� �gy, hogy az az elmebeteg n� meg t�n a v�nember is idej�ttek n�h�ny falubelivel, �s dob�lj�k a h�zat � felelt
John. � H�t ennek v�get vetek, most r�gt�n! Lehet, hogy csak a helyi vend�griogat� szok�saiknak h�dolnak, de...
PUFFAN�S, Z�Z�D�S! Most a konyh�b�l.
� Akkurrva �LETBE! � ord�tott fel John, �s kirontott l�pcs�t�rbe.
� Ne hagyj itt! � sik�totta Elise, �s ut�narohant.
John felkattintotta a l�mp�t az emeleten, azt�n leviharzott a l�pcs�n. A h�zat egyre gyorsabb �temben �rt�k
puffan�sok �s dobban�sok, Elise m�g arra gondol: Ugyan h�nyan vannak a h�z k�r�l? H�ny ember kell ahhoz, hogy
ezt m�velhess�k? �s mit hajig�lnak r�nk? P�rnahajba bugyol�lt k�veket?
John le�rt a l�pcs� alj�ra, �s benyitott a nappaliba. Nagy ablak�b�l ugyanaz a kil�t�s ny�lt, mint amit az este
megcsod�ltak. Az ablak be volt t�rve. �vegcserepek �s szil�nkok bor�tott�k a sz�nyeget. Megindult az ablak fel�,
hogy valamit ki�v�lts�n ezeknek a gazembereknek, miszerint azonnal hozza a pusk�j�t. Azt�n �jra a t�r�tt �vegre
esett a pillant�sa, �s esz�be jutott, hogy mez�tl�b van. Megtorpant. Egy pillanatra nem tudta, mihez kezdjen. Egyszer
csak �szrevett egy s�t�tl� form�t az �vegdarabok k�z�tt � nyilv�n egy k�vet, amivel valamelyik idi�ta, elfajzott
strici beverte az ablakot �, �s elfutotta a pulykam�reg. Az ablakhoz rontott volna, mez�tl�bass�g ide vagy oda, �m
ekkor a k� v�ratlanul megr�ngott.
Ez nem k�, gondolta. Ez egy..
� John? � sz�lalt meg Elise. A h�z most m�r visszhangzott a sz�ntelen puffan�sokt�l. Mintha hatalmas, tocsog�s
j�gdarabok bomb�zn�k �ket. � John, mi az?
� Egy varangy .. � felelte ostob�n a f�rfi. M�g mindig a r�ng� testre meredt a t�rt �veghalmaz k�zep�n, s ink�bb
mag�nak besz�lt, mint a feles�g�nek.
Felemelte a tekintet�t, �s kin�zett az ablakon. �s amit l�tott, att�l el�ll�totta l�legzet�t az iszonyat �s hitetlens�g.
Nem l�tta t�bb� se a dombokat, se a l�that�rt � �risten, hisz a cs�rt is alig l�tja, pedig az negyvenm�ternyire sincs!
A leveg� telis-tele volt hull� testekkel.
�jabb h�rom pottyant be a t�r�tt ablakon. Az egyik a padl�n landolt, nem messzire r�ng� t�rs�t�l. Egy �les
�vegszil�nkon sz�nk�zott v�gig, fekete folyad�k l�vellt ki vastag cseppekben a test�b�l.
Elise sik�tott.
A m�sik kett� a f�gg�nybe gabalyodott, az vad hevess�ggel kezdett tekeregni �s r�ngat�zni. Az egyik kiszabad�totta
mag�t. Lehuppant a padl�ra, �s John fel� sz�kd�cselt.
A f�rfi a fal fel� tapogat�zott, keze mintha nem is tartozott volna a test�hez. Ujjai a villanykapcsol�t kerest�k, s
v�g�l felkattintott�k.
Az �veggel bor�tott padt�n fel� sz�kd�csel� valami varangy is volt meg nem is. Z�ldesfekete teste t�l nagy volt
annak, t�l g�cs�rt�s. Fekete-aranysz�n szemei �gy guvadtak ki a fej�b�l, mint k�t lid�rctoj�s. A sz�j�b�l pedig... �
az �llkapocs be se tudott csuk�dni t�le! � �ri�s, t��les fogak csokra villogott el�.
Vastag, brekeg� hangot hallatott, �s �gy ugrott r� Johnra, mintha rug�n pattant volna. M�g�tte �jabb varangyok
hullottak befel� az ablakon kereszt�l. Azok, amelyek leestek a f�ldre vagy nyomban megd�gl�ttek, vagy
megnyomorodtak, de sok � nagyon is sok � volt k�z�l�k, amelyik a f�gg�nyt haszn�lta v�d�h�l�k�nt, s azok
s�rtetlen�l bucsk�ztak le a padl�ra.
� Kifel�! � �v�lt�tte John a feles�g�nek, �s beler�gott a varangyba, amelyik � igen, �szveszejt�, de �gy volt! �
nekit�madt. Nem h�k�lt meg a f�rfi l�b�t�l, hanem fel�lr�l belem�lyesztette g�rbe t�fogit a l�bujjaiba. A f�jdalom
azonnali volt, t�zes s szint� elviselhetetlen. A f�rfi gondolkod�s n�lk�l vett egy f�lfordulatot, �s teljes erej�b�l
beler�gott a falba. �rezte, hogy sz�tt�rnek a l�bujjai, de sz�tt�rt a varangy is, fekete v�re f�lk�r alakban, ak�r egy
legyez�, spriccelt sz�t a falburkolatra. John l�bujjai, mint valami �r�lt �tjelz� t�bla, minden ir�nyba egyszerre
mutattak.
Elise dermedten �llt az el�szobaajt�ban. Hallotta, ahogy a h�zban mindenfel� ropognak-z�z�dnak az ablakok.
Szeretkez�s ut�n John egyik trik�j�t vette fel, most annak a nyak�t szorongatta mindk�t kez�vel. A leveg� teli volt
undok, brekeg� hangokkal.
� Elise, kifel�! � rikoltotta John. Megfordult, megr�zta v�res l�b�t. A varangy, amelyik megharapta, d�gl�tt volt
m�r, de val�sz�n�tlen�l hatalmas fogai m�g mindig �gy �ltek a h�s�ban, mint egy csom� �sszekusz�l�dott halhorog.
A leveg�be r�gott, mintha futball-labd�t t�ncoltatna, s a varangy v�gre lerep�lt r�la.
A nappali kifakult sz�nyege most m�r tele volt felf�v�dott, ugr�l� testekkel. �s mindegyik r�juk akart ugrani. John
az ajt�hoz futott. L�ba az egyik varangyra taposott, �s sz�thas�totta. Sarka megcs�szott a testb�l kibuggyant hideg,
kocsony�s massz�ban, majdnem orra bukott. Elise felhagyott a hal�los szor�t�ssal, amellyel a trik�ja nyak�t
markolta, �s m�g id�ben elkapta a f�rj�t. Egy�tt bukd�csoltak ki az el�t�rbe, John becsapta az ajt�t, telibe tal�lva az
egyik varangyot, amelyik ut�nuk ugrott volna. Az ajt� kett�szelte. Fels�teste r�ngott �s remegett a f�ld�n, telifog�,
fekete ajk� sz�ja t�togott, fekete-aranysz�n g�l�szeme r�juk meredt.
Elise k�t kez�vel pofozta arc�t, �s hiszt�rikus jajong�sban t�rt ki. John kit�rta fel� a kez�t, de � csak r�zta a fej�t, �s
borzadva h�z�dott el t�le, haja az arc�ba hullt.
A tet�re zuhog� varangyok hangja is sz�rny� volt, de m�g ann�l is sz�rny�bb a brekeg�s �s cirpel�s, mert az
bel�lr�l j�tt, a h�zb�l... mindenfel�l... John az �regemberre gondolt ott a hintasz�kben a vegyesbolt torn�c�n, aki �gy
ki�ltott ut�nuk: Az�rt csak z�rj�k be a zsalukat is!
�risten, m�rt nem hittem neki?
�s r�gt�n ezut�n: De h�t honnan tudhattam volna, hogy hinni kell neki? Eg�sz �letemben nem volt semmi, ami erre
felk�sz�tett volna!
A h�z k�r�l a f�ldnek �t�d�, s a tet�n sz�tloccsan� varangyok zaj�n t�l most valami ann�l is v�szj�sl�bb hangot
hallott: a nappaliban rekedt varangyok r�gcs�l�, forg�csol� hangj�t: kezdt�k �tr�gni magukat az ajt�n. Szemmel
l�that� volt, hogy az ajt� egyre szorosabban fesz�l neki a zsan�roknak, amint egyre t�bb �s t�bb varangy zs�fol�dik
al� teljes s�ly�val.
John megfordult, �s l�tta, hogy a f�l�pcs�n tucatj�val sz�kd�cselnek le a varangyok.
� Elise! � Megragadta az asszonyt. Az csak sikoltozott, �s elr�ntotta volna mag�t. A trik� egyik ujja leszakadt. A
f�rfi egy pillanatig teljes �rtetlens�ggel b�multa a kez�ben maradt ruhacafatot, azt�n leejtette a f�ldre.
Elise, az istenf�j�t!
Elise sikoltott, �s megint elr�ntotta mag�t.
Az els� varangyok most �rtek le az el�szob�ba, s moh�n ugr�ltak fel�j�k. �les cs�rren�ssel z�z�dott be a bej�rati
ajt� kisablaka. Egy varangy z�gott be rajta, a sz�nyegre csap�dott, ott hevert a h�t�n, r�zsasz�n, pettyezett hasa
kit�rva, h�rty�s l�bai a leveg�ben r�ngat�ztak.
John megragadta a feles�g�t �s megr�zta. Le a pinc�be! A pinc�ben biztons�gban lesz�nk!
� Nem! � sik�totta Elise. Szeme k�t hatalmasra t�gult, kerek �r volt, s John meg�rtette, hogy nem a pinc�be
menek�l�s gondolat�t utas�tja el, hanem egyszer�en mindent elutas�t.
�m most nem volt id� gyeng�d meggy�z�sre, csillap�t� szavakra. John marokra fogta a trik�t az asszony mell�n, �s
�gy r�ncig�lta mag�val v�gig az el�t�ren, mint ahogyan zsaru vonszol egy meg�talkodott rabot a rend�rkocsihoz.
Az egyik varangy, amelyik a l�pcs�n let�dul�k el��rs�hez tartozott, most egy �ri�sit ugrott, �s stoppol�t�kkel teli
sz�j�t �sszeharapta egy talpalatnyi hely k�r�l, ahol egy minutummal azel�tt m�g Elise meztelen sarka volt.
F�l�ton a pincelej�rat fel� Elise felfogta, mir�l is van sz�, s akkor m�r mag�t�l ment. El�rt�k az ajt�t. John
elford�totta a gombot �s megr�ntotta, de az ajt� nem mozdult.
� A rohadt �letbe! � ord�tott fel, �s megint r�ntott rajta egyet. Hi�ba. Nem engedett.
� John, siess m�r!
Elise visszan�zett a v�lla felett, s l�tta, hogy az el�szob�t el�rasztj�k a varangyok, �s fel�j�k nyomulnak hatalmas,
eszeveszett sz�kken�sekkel, egym�s hegy�n-h�t�n, egym�sra bukva, neki�t�dve a fut�r�zsamint�s tap�t�nak, s
letaposva hanyatt zuhant t�rsaikat: Csupa fog, csupa aranyfekete szem, csupa zih�l�, cserzett test.
� JOHN, K�RLEK, JO...!
Az egyik pattant egyet, �s r�kulcsol�dott az asszony bal combj�ra, pont a t�rde felett. Elise felsikoltott, �s
megragadta. Ujjai �tf�r�dtak a varangyb�r�n; az �llat fekete, leveses bensej�be. Leszak�totta mag�r�l, egy
pillanatig, am�g a karja lend�lt, az undor�t� sz�rny �pp a szeme el�tt kap�l�zott, fogai �gy csikorogtak, mint valami
kicsi, embergyilkos g�p. Elise teljes erej�b�l elhaj�totta mag�t�l. Az �llat cig�nykereket h�nyt a leveg�ben, s azzal a
falnak csap�dott, a konyhaajt�val szemben. Nem esett le, saj�t b�lmassz�j�ba ragadt bele.
� JOHN! J�ZUSOM, JOHN!
John Graham k�zben r�j�tt, mit csin�l rosszul. Ellenkez� ir�nyba veselkedett neki az ajt�nak, nem h�zta, hanem
nyomta. Az ajt� hirtelen kiny�lt, � el�rebillent, �s majdnem lerep�lt a l�pcs�n; egy pillanatra esz�be villant, vajon
marad-e az anyj�nak gyereke, aki �l. A korl�t ut�n kapott, megragadta, �m ekkor Elise l�kte majdnem fel, aki mint a
ny�l, sz�guldott el mellette, le a l�pcs�n, s �v�lt�tt, mint egy t�zjelz� szir�na az �jszaka k�zep�n.
�risten, leesik, biztos, hogy leesik, leesik �s kit�ri a nyak�t.
De valahogy meg�szta. Le�rt a pince f�ldpadl�j�ig, s ott zokogva �sszecsuklott, felszaggatott combj�t markol�szva.
A nyitott pinceajt�n �t sz�kd�cseltek-ugr�ndoztak be a varangyok.
John visszanyerte egyens�ly�t, megfordult, �s becsapta az ajt�t. Egy csom� m�r bef�rk�z�tt varangy leugrott az
ajt�r�l a bel�p�be, neki a l�pcs�knek, �s lebucsk�zott a l�pcs�fokok k�z�tt. Egy m�sik szinte f�gg�legesen
felugrott, Johnt pedig v�ratlanul eszel�s nevet�s r�zta meg: lelki szemei el�tt �les elevens�ggel jelent meg a filmb�li
Varangykir�ly, aki most aut� helyett egy p�rgetty�n fesz�t. M�g mindig kacagva, �k�lbe szor�tott k�zzel belev�gott
az �llat l�ktet�, remeg� k�zep�be, �ppen az ugr�s holtpontj�n, amikor az t�k�letes egyens�lyban �llt meg a
gravit�ci� meg a saj�t felp�rget� energi�ja k�z�tt. Azt�n lez�gott a feketes�gbe, John hallotta, ahogy puha
plottyan�ssal a kaz�nnak csap�dik.
A falon kapar�szott a s�t�tben, m�g v�gre ujjai megtal�lt�k a hengert, a r�gim�di kapcsol�val. Felkattintotta. Elise
ekkor kezdett �jra sik�tozni. Egy varangy gabalyodott a haj�ba. Brekegett, tekergett, forgott, �s harapta az asszony
nyak�t, valamely hatalmas, form�tlan hajcsavar�v� gombolyodva.
Elise inogva fel�llt, s nagy �vben k�r�zni kezdett, csod�val hat�ros m�don elker�lv�n, hogy felbukjon a sok l�d�ban,
ami a pinc�ben felhalmoz�dott az id�k sor�n. Bele�tk�z�tt az egyik tart�oszlopba, visszapattant, azt�n megfordult,
�s k�tszer hevesen odaverte a tark�j�t az oszlophoz. Vastag, gurgul�z� hang hallatszott, fekete folyad�k l�vellt sz�t,
azt�n a varangy kihullott a haj�b�l, lebucsk�zott a trik� h�tulj�n, gennypatakot h�zva maga ut�n.
Elise felsik�tott; a hang eszel�ss�g�t�l John ereiben megfagyott a v�r. F�lig rohant, f�lig bukd�csolt lefel� a
pincel�pcs�n, �s karjaiba z�rta a feles�g�t, aki el�sz�r verg�d�tt az �lel�sben, azt�n megadta mag�t. Sikolyai
fokozatosan old�dtak egyenletes s�r�sba.
A f�ldre �s h�zra csap�d� varangyok tompa mennyd�rg�s�n t�l egyszer csak meghallott�k a pinc�be leesett �llatok
brekeg�s�t. Elise elh�z�dott f�rj�t�l, szeme vadul j�rt jobbra-balra f�nyl� feh�r szemg�dr�ben.
� Hol vannak? � zih�lta. Hangja rekedt volt, szinte csak ugat�s m�r a sok sikoltoz�st�l. � Hol vannak, John?
Nem kellett keresni�k. A varangyok m�r megl�tt�k �ket, �s v�rszomjasan sz�kd�cseltek fel�j�k.
Graham�k h�tr�ltak; John megl�tott egy rozsd�s lap�tot a falnak t�masztva. Megragadta, s ahogy j�ttek, sorban verte
agyon az �llatokat. Csak egy jutott t�l rajta. A f�ldr�l felugrott egy l�d�ra, a l�d�r�l Elise-re, fogaival belekapott a
trik�j�ba, �s ott himb�l�zott r�gkap�l� l�bakkal a k�t melle k�z�tt.
� Ne mozogj! � �v�lt�tt r� John. Ledobta a lap�tot, kett�t el�rel�pett; megragadta a varangyot, �s ler�ntotta a
trik�r�l. Az mag�val t�pett egy darabot a ruh�b�l. A pamutcafat ott fityegett az egyik szemfog�n, mik�zben John
keze k�zt r�ngott, fic�nkolt �s l�ktetett. B�re varacskos volt �s sz�raz, de riaszt�an forr�, �s mintha buzg�n
dolgozott volna. John �sszeszor�totta �kl�t, �s �sszenyomta a testet. V�r �s mocskos ny�l l�vellt ki ujjai k�z�tt.
Majdnem tucatnyi kis sz�rnyeteg jutott le a pinc�be, de r�videsen egyt�l egyig d�gl�tt volt. A h�zasp�r
�sszekapaszkodott, s hallgatt�k kintr�l a monoton varangyes�t.
John az alacsony pinceablakokra n�zett. S�t�tek voltak �s t�m�ttek. Hirtelen maga el�tt l�tta a h�zat, ahogy k�v�lr�1
kin�zhet: szinte betemeti az izg�-mozg�, ugr�ndoz�, veszett varangyhad.
� El kell torlaszolnunk az ablakokat! � sz�lalt meg rekedten. � Bet�rnek a sok d�g s�lya alatt, s akkor zuhogni
fognak r�nk.
� Mivel? � k�rdezte Elise alig hallhat� ugat�ssal. � Mit tudunk haszn�lni?
John sz�tn�zett, s n�h�ny �cska, megfeketedett furn�rlemezt pillantott meg a falnak t�masztva. Nem sok, meglehet,
de az�rt valami.
� Azokat, ott ni... � felelte. � Seg�ts kisebb darabokra t�rni!
Eszeveszett gyorsas�ggal dolgoztak. Csak n�gy ablak volt a pinc�ben, de h�la keskenys�g�knek, tov�bb b�rt�k az
ostromot, mint a fenti nagyobb ablakok. �pp v�geztek az utols�val, mikor hallott�k, hogy az els� �vege csattanva
z�z�dik be a furn�rlemez m�g�tt... �m a lemez tartott.
�jra a pince k�zep�re t�molyogtak, John s�ntik�lt t�r�tt l�bujjaival.
A l�pcs� teteje fel�l hallott�k, amint a varangyok eszik magukat kereszt�l az ajt�n.
� Mit csin�lunk, ha eg�szen kereszt�lr�gj�k magukat? � suttogta Elise.
� Nem tudom � felelte John... �s ekkor t�rt�nt, hogy a sz�ncs�szda ajtaja, amelyet �vek �ta nem haszn�ltak, de m�g
�rintetlen�l megvolt, hirtelen beszakadt a r�hullott vagy r�ugr�lt varangyok t�meg�nek s�lya alatt, s azok sz�z�val,
mint valami sug�rl�ved�k, zuhogtak-zuhogtak befel�.
Elise ez�ttal nem b�rt sikoltozni. Ahhoz m�r t�ls�gosan t�nkrementek a hangsz�lai.
Azut�n, hogy a sz�ncs�szda ajtaja beroppant, a dolog nem tartott sok�, de am�g v�get nem �rt, John Graham sikolyai
kell�k�ppen besz�ltek mindkettej�k�rt.
�jf�lre a willow-i varangyzuhatag enyhe, brekeg� szemerk�l�ss� lanyhult.
F�l egykor az utols� varangy is lehullott a s�t�t, csillagos �gb�l, egy feny�fa �gain k�t�tt ki a t� mellett, onnan
lehuppant a f�ldre, �s elt�nt az �jszak�ban. V�ge volt, �jabb h�t esztend�re.
Hajnali negyed hatkor felk�szott az els� f�nysug�r az �gboltra s a f�ld f�l�. Eg�sz Willow-t r�ngat�z�, ugr�ndoz�,
panaszkod� varangysz�nyeg bor�totta. A F� utca h�zai elvesztett�k sz�gleteiket �s sarkaikat; minden g�mb�ly� volt,
p�pos �s remegve r�ngat�z�. Az aut��ton a t�bla, amelyre az volt �rva: �DV�Z�LJ�K WILLOW-BAN, �REZZE
OTTHON MAG�T! �gy n�zett ki, mintha valaki vagy harminc puskagoly�t l�tt volna rajta kereszt�l. A lyukak a
rep�l� varangyokt�l sz�rmaztak. A vegyesbolt el�tti OLASZ SZENDVICSEK � PIZZA � F�SZER�RU �
HORG�SZENGED�LYEK t�bla kid�lt; varangyok ugr�ndoztak rajta �s k�r�tte. Kis varangygy�l�s volt a
benzink�t minden szivatty�j�nak tetej�n. K�t varangy �lt a willow-i kandall�bolt sz�lkakas�nak lassan forg�
vaskeresztj�n, mint k�t torzsz�l�tt gyerek egy k�rhint�n.
A tavon az a n�h�ny kis b�ja, amit m�r ny�r elej�n kitettek (csak a legelsz�ntabb �sz�k mert�k megkock�ztatni a
Willow-t� viz�t j�lius negyedike el�tt, varangyokt�l teljesen f�ggetlen�l is), roskad�sig tele varanggyal, a halak
majd megvesztek az �gb�l pottyant zs�km�nyt�l. Id�k�z�nk�nt egy-egy toccsan�s hallatszott, amikor egy vagy k�t
varangy a b�j�r�l, hely�rt t�lekedve, bebillent a v�zbe, s ezzel fel is szolg�lta mag�t egy-egy �hes pisztr�ng vagy
lazac reggelij��l. A v�rosba be- �s kivezet� utakat � sok �t van errefel� ahhoz k�pest, milyen kis hely ez, hogy
Henry Eden szavaival �lj�nk � teljesen bebor�tott�k a varangyok. Megszakadt az �ramszolg�ltat�s � a hull� testek
megsz�ml�lhatatlanul sok helyen szak�tott�k le a vezet�keket. A legt�bb kert t�nkrement, b�r Willow-ban nem
k�l�n�sen d�vott a kert�szked�s. Sok ember tartott juhot, tehenet, de azokat biztons�gba helyezt�k �jszak�ra. A
willow-i tejtermel� gazd�k j�l ismert�k az es�s �vszakot, �s nem k�v�nt�k elvesz�teni fej�smarh�ikat a h�sev�,
megveszekedett varangyhord�k miatt. Ugyan mit mondan�nak a biztos�t�t�rsas�gnak?
A Hempstead-lakra �ml� hajnali f�ny megvil�g�totta a d�gl�tt varangyok kupacait a tet�n, az es�csatorn�kat,
melyeket sz�trepesztettek a zuhan�rep�l�sben �rkezett varangyok, s a kapubej�r�t, amely hemzsegett a m�g
elevenekt�l. Ki-be ugr�ndoztak a cs�rbe, telit�mt�k a k�m�nyeket, k�z�ny�sen sz�kd�cseltek John Graham
Fordj�nak kerekei k�r�l, �s brekeg� sorokban sz�llt�k meg az el�ls� �l�st, ak�r egy templomi gy�lekezet a mise
kezdet�re v�rva. A h�z falain�l halmokban hevertek az odasodr�dott, nagyr�szt d�gl�tt varangyok. N�h�ny halom
k�tm�ternyi is megvolt.
6.05-kor a nap �tt�rt a l�that�ron, s amint sugarai r�juk t�ztek, a varangyok olvadni kezdtek.
B�r�k kifakult, kifeh�redett, azt�n mintha eg�szen �ttetsz�v� v�lt volna. Nemsok�ra enyhe mocs�rszagot �raszt�
g�z sz�llt fel a test�kb�l, �s apr�, bubor�kos patakokban indult meg bel�l�k a nedvess�g. Szem�k kiesett vagy
beesett, att�l f�gg�en, milyen helyzetben �rte �ket a nap. B�r�k sz�tpattant, tiszt�n hallhat�an, s vagy t�z percen �t
mintha pezsg�sdug�kat hozogattak volna eg�sz Willow-ban.
Ezut�n percek alatt sz�tm�llottak, emberi ond�folyad�khoz hasonl�, op�lfeh�r pocsoly�v�. Ez a l� csorgott lefel�
keskeny patakokban a Hempstead-lak h�ztet�j�r�l, s cs�p�g�tt le az ereszen. Mint a genny.
Amelyek m�g �ltek, elpusztultak, az elpusztult varangyok pedig egyszer�en e feh�r folyad�kk� rohadtak. A l� kicsit
bugybor�kolt, azt�n lassan elnyelte a f�ld. A talajb�l keskeny g�zcskok sz�lltak fel, Willow mez�i egy r�vid id�re
olyanok lettek, mint hamvad� vulk�nok.
Negyed h�tre v�ge lett mindennek, eltekintve a jav�t�si munk�latokt�l, �m ehhez hozz� voltak szokva a helyiek.
Nem is olyan nagy �r �jabb h�tesztend�nyi b�k�s vir�gz�s�rt egy isten h�ta m�g�tti kis helyen, Maine �llam m�ly�n
valahol.
Nyolc ut�n �t perccel Laura Stanton viharvert Volv�ja a befordult a vegyesbolt udvar�ra. Laura kisz�llt;
s�padtabbnak �s betegebbnek t�nt, mint valaha. Ami azt illeti, t�nyleg pocs�kul �rezte mag�t, kez�ben most is ott
volt a hatos s�rrekesz, csak �ppen �res �vegekkel. Gyal�zatos m�snaposs�g �lt rajta.
Henry Eden kij�tt el� a torn�cra. A kuty�ja m�g�tte.
� K�ldje be azt a d�g�t, k�l�nben biz' isten visszafordulok! � ki�ltotta Laura a l�pcs� alj�b�l.
� Micsin�jjon, ha egyszer g�zos a gyomra?
� Att�l m�g nekem nem kell jelen lenni, amikor durrogtat! � felelte Laura. � Ezt most komolyan mondom, Henry! A
fejem �gy szaggat, mint a nyavalya, �s ma reggel azt�n igaz�n semmi sz�ks�gem nincs r�, hogy ezt a v�n korcsot
hallgassam, amint a segge lyuk�b�l trombit�l!
Eriggy be, Toby! � Henry nyitotta is az ebnek az ajt�t.
Toby nedves szemekkel n�zett fel r�, mintha azt mondan�: Musz�j? M�r �pp kezdett kicsit �rdekess� v�lni itt kinn az
�let!
� Takarodj! � sz�lt r� a gazd�ja.
Toby beoldalgott. Henry becsapta az ajt�t. Laura v�rt, am�g nem hallotta kattanni a reteszt, azt�n fell�pdelt a
l�pcs�n.
� Leesett a t�bl�ja! -mondta, mik�zben �tadta az �regnek a s�rrekeszt.
� Nem vagyok vak! � Henry sem volt �ppen legf�nyesebb kedv�ben ma reggel. Nemigen akad most olyan ember
Willow-ban. Varangyes�t �taludni �tkozottul kem�ny megpr�b�ltat�s. Istennek h�la, hogy csak egyszer van h�t
�vben, k�l�nben k�nnyen begoly�zhatna az ember.
� Bevehette volna � mondta neki a n�. Henry motyogott valamit, a n� nem �rtette. . � Mit mondott?
� Asszontam, jobban kellett volna igyekezn�nk! � v�gta oda Henry a szavakat. � Helyes fiatal p�r volt! Jobban
kellett volna igyekezn�nk!
A n�t megind�totta az �reg keserve, saj�t l�ktet� fejf�j�sa ellen�re is. Meg�rintette a karj�t. � Mit tehetn�nk, ez a
r�tus... � mondta.
� H�t, �n bizony �gy �rzem n�ha, b�d�s francba a r�tussal!
� De Henry! � Laura visszah�zta a kez�t, eg�szen megd�bbent. Ej, v�gt�re is nem fiatalodik a v�n csont, nyugtatta
mag�t. Kicsit rozsd�sak m�r benn a kerekek.
� Nem �rdekel! � makacskodott az �reg. � Igaz�n helyes, j�raval� p�rnak l�tszottak. Maga is aszonta, ne is pr�b�lja
az ellenkez�j�t �ll�tani!
� Val�ban �gy gondoltam magam is � felelte Laura. � De h�t arr�l nem mi tehet�nk, Henry. Ejnye, hisz �pp maga
mondta �gy tegnap este!
� Tudom... � s�hajtott az �reg.
� Mi nem marasztaljuk �ket, igaz�n � folytatta a n�. � Ellenkez�leg. Figyelmeztetj�k �ket, hogy menjenek innen. A
saj�t j�sz�ntukb�l maradnak. �s mindig maradnak. Szabad akaratukb�l. Ez is hozz�tartozik a r�tushoz.
� Tudom... � ism�telte meg a f�rfi. M�lyet l�legzett, azt�n elfintorodott. � Ut�lom ezt a b�zt ut�na. Az eg�sz falu
�gy b�zlik, mint a megt�r�sodott tej.
� D�lre h�re-hamva se lesz. Maga is tudja.
� Igaz. Hanem az�r' rem�lem, mire �jra elj�n, �n m�' a f�ld alatt leszek, Laura. Vagy ha nem, h�t rem�lem, valaki
m�sra test�lj�k, hogy fogadja, akik ide�rkeznek az es�s �vszak el�tt. Nem mondom, �n is jobbszeretem, ha ki tudom
fizetni a sz�ml�t, amikor esed�kes, hanem az�r' elhiheti nekem, az embernek egyszer csak elege lesz ezekb�l a
varangyokb�l. M�g ha csak h�t�vente egy �zbe' van is, az embernek veszett�l elege tud lenni bel�l�k.
� Az emberl�ny�nak is... � felelt r� halkan az asszony
� No... � mondta az �reg, �s s�hajtva k�r�ln�zett � ideje kicsit rendbe szedni ezt a csatateret, nem gondolja?
� De, hogyne... Tudja, Henry, a r�tust nem mi csin�ljuk. Mi csak betartjuk.
� Tudom �n azt, de...
� �s h�t a dolgok megv�ltozhatnak. Nem l�tni el�re, mikor vagy mi�rt, de megv�ltozhatnak. Lehet, hogy ez volt az
utols� es�s �vszakunk. Vagy t�n legk�zelebb nem j�n ide akkor senki idegen...
� Miket besz�l! � vetette k�zbe megrettenve az �reg. � Ha nem j�n senki, lehet, hogy a varangyok nem t�nn�nek �gy
el, amint a nap r�juk t�z.
� Ugye-ugye?! � k�rdezte diadalmasan az asszony � Kezdi v�gre maga is kapisk�lni.
� H�t... nagy id�. Nagy bizony H�t esztend� nagy id�.
� Az.
� Az�r' helyes fiatal p�r volt, nem?
� Az...
� Borzalmas dolog �gy elmenni... -mondta Henry Eden kicsit megcsukl� hangon, s ez�ttal nem felelt r� az asszony.
Kis sz�net ut�n Henry megk�rdezte, nem seg�tene-e neki fel�ll�tani a kid�lt t�bl�t. K�nz� fejf�j�sa ellen�re Laura
igennel felelt � rossz �rz�s neki Henryt ennyire b�valb�leltnek l�tni egy olyan dolog miatt, amit semmivel sem �ll
nagyobb hatalm�ban befoly�solni, mint az �rap�lyt vagy a holdj�r�st.
Mire v�geztek, az �reg kicsit jobban �rezte mag�t.
� Hja... � sz�lalt meg � h�t esztend� pokolian nagy id�. Az bizony, gondolta mag�ban a n�. De mindig eltelik, �s az
es�s �vszak mindig elj�n �jra, s azzal egy�tt az idegenek, mindig ketten, mindig egy f�rfi �s egy n�, �s mi mindig
pontosan elmondjuk nekik, mi fog t�rt�nni, �s �k sohasem hiszik el, �s ami t�rt�nik... megt�rt�nik.
� Na j�jj�n, maga v�n csont... � mondta � k�n�ljon meg egy cs�sze k�v�val, miel�tt m�g sz�thasad a fejem.
Az �reg megk�n�lta, s m�g be sem kortyolt�k, mikor a faluban megindult a ser�ny kalap�csol�s �s f�r�szel�s. Ahogy
kin�ztek az ablakon, v�gig a F� utc�n, l�tt�k, hogy az emberek besz�lgetve �s nevetg�lve kihaj�tj�k a zsaluikat.
A l�g langyos volt �s sz�raz, f�nt az �g s�padt �s f�tyolosan k�k. Willow-ban v�get �rt az es�s �vszak.
Sikl�s M�rta ford�t�sa