Az �rzelmek v�mp�rja vagyok, �s most haldoklom. Szomjazom a szeretetre. A Szerelemre. Szeretni akarok. M�rt nem hagyja senki se, hogy szeressem? A testem rabja vagyok. M�g a testem �ltetik, a lelkem meghal. Fesz�lten v�rom a percet m�g valaki felszabad�t �s �gy sz�l: „�breszt�! Itt vagyok! Nem �rdekel, hogy n�zel ki! Nem �rdekel, milyen vagy az �gyban! Nem �rdekel m�s, csak te magad! A lelked, a f�nyed, az �rz�seid!”

Valaki v�gre itasson meg! H�t senki se veszi �szre, hogy szomjan fogok halni?

�lelj �t k�rlek egy percre, �s hagyd hogy �lvezzem sz�ved dobban�s�t!

Mikor kiskoromban megk�rdezt�k: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, �ltal�ban azt v�laszoltam: „H�t feln�tt!”

Akkor �gy �reztem, ez a t�k�letes v�lasz a t�k�letlen k�rd�sre.

T�vedtem.

M�r „nagy” vagyok, de k�zel sem vagyok feln�tt. B�r a gyerekek �ltal�ban annak n�znek. �k is t�vednek.

Sok minden vagyok, csak feln�tt nem b�rok lenni!

Elakadtam a feln�tt� v�l�s iskol�j�ban. T�l f�jdalmasok a buk�sok �s rettegek a k�vetkez� vizsg�t�l, amit az �let nev� iskola tartogat.

F�jdalom, de nem akarok feln�tt lenni!

M�rt baj az, hogy szeretek gyerekk�nt �lni?